1. 2 years ago 

   Elefánt a porcelánboltban

   Péntek óta betegeskedem. Tegnap reggel már sokkal jobban voltam, gyorsan véghez is vittem egy mini-takarítást -vagy ahogy mamám mondaná: csak ahol a papok táncolnak (ez aranyos mondás, nem? Elképzelek három csuklyást, amint a konyhánkban mondjuk Kispál és a borzra nyomják…), aztán mostam két adag ruhácskát és..és kipurcanva dőltem bele az ágyba.

   Tegnap megnéztem 4, azaz négy darab ( és kedves médijaszereplők, igen, lehet ez a kifejezést használni, de nem szóban, ahogy többször hallottam már mondjuk abban “a torta meg a hal” műsorban: “Hosszas gondolkodás utááán, négy, azaz négy pontot adok a mai estéree.” wáááh!) filmet! Őrület! Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára!

   Ma reggel a tüneteim közül két újabb van terítéken: orrfújás, ami jót jelent, mert eddig se ki,se be: óriási lufifejem volt és hááátfájááás!

   Mielőtt nagyon elszontyolódtam volna, hogy folyamatosan orrot kell fújnom és nyilalgat a hátam, elfoglalom magam- gondoltam. Egy gyors reggeli, ah, de a tegnapi tiszta edényeket csak elpakolom már! És akkor halkan, módszeresen elkezdtem pakolászni. Tudom, hogy Jéé utálja, de most van még időm( Hülye! nem is mész dolgozni!) és erőm…bááá, és ebben a pillanatban egy tányér sikítva hullt darabjaira a földön! Pár perc néma csend. Oké, még alszik, de biztos hallotta, max most mérgesen alszik továbbb, rám mérgesen. Pakolást abbahagyni! De még össze is kell szednem! A darabkák is súlyos huppanással csúszdáztak bele a kukába, wupsz! Tünés az ágyba! Az ágy felé menet, még besomfordáltam a fürdőbe, mikor is sikerült magamra rántanom az egyik polc tartalmát- nem tudom hogyan, de tényleg!!! és a testápolók, körömlakkok hada rajtam röhögve pottyant bele a mosdókagylóba.

   De most már jó kislány vagyok, csendben pötyörészem itt mellette, csak elvétve van fülrepesztő orrfúújás és fuldokolva köhögés…(és lent most viszik el a szemetet. vagyis 21.perce viszik.)

2. 2 years ago 

   Vége a játéknak…

   Elhatároztam, hogy nem hazárdírozok tovább korán reggel, hiába úsztam meg a tegnapi büntit - legyen ez az utolsó figyelmeztetés!-, veszek bérletet.

   A Moszkván két villamos között átszambázva könnyedén szökelltem az erkölcs ösvényén a pénztárig, ám mikor szembesültem vele, hogy ismét megemelték a kibaszott bérlet árát, nehezemre esett lefejteni az ujjaimat a súlyos ezresekről, minek másik felébe már a pénztáros néni csimpaszkodott…

   Magamban szitkozódva fújtam visszavonulást, a hőn gyűlölt bérletet egy laza mozdulattal a táskám mélyére száműztem.

   …és még csak a kaller sem jött.

   Már csak két megállónyira voltam, mikor a durcásságom végre leszállt a Kelemen Lászlónál, így hüppögve végigvehettem feldúlt lelkem megnyugtatásra, hogy miért is jó nekem, hogy van bérletem?

   1.) minta állapolgár vagyok (a Durcásságom egy vaskosat köp a járda szélére, mikor elhalad előtte a villamos)

   2.) nem kell szurikátaként viselkednek ezentúl semmilyen tömegközlekedési járművön: alhatok, olvashatok, bambulhatok, ülhetek háttal az ajtónak, bezsélgethetek és a többi hatek/hetek.

   3.) magamévá tehetem az idős nénik elismerő mosolyát, mikor látják, hogy a mellettem álló hülyegyerekkel szemben büszkén mutatom a kallernak a bérletem

   4.) és hát büszkén mutatom a kallernak a bérletem ugye (nesze!:)

3. 2 years ago 

   Utolért a szerencsém!

   Ma reggel pont azon morfondíroztam a villamoson zötykölődve, hogy mostanában nem vagyok valami boldog, pedig én igazán az szoktam lenni: nevetős, jókedvű, másokat is megnevettetős idióta. Pár hete pedig csak nagyon hézagosan jelentkeznek ezek a kis boldogság-hullámok, talán a szerencsém is odébb állt - bosszankodtam.

   Két hónapja nem veszek bérletet- spórolok. És ilyenkor fülemben hallom Dris barátom kijelentését: “Hogy veszek-e jegyet? Jóhogy! Igénybe veszek egy szolgáltatást és fizetek érte, ez így korrekt.”, de mielőtt még elpirulnék, hogy hát én nem ezt teszem, eszembe jut egy rakás ellenérv és máris nyoma sincs a lelkifurdinak, spórlok, nem veszek jegyet és punktum. Egy tízes gyűjtő azért ott lapul a táskámban, a kisagyamban pedig egy jó duma, ha lebuknék, amúgy meg azzal tréningelem magam, hogy amikor havonta megvettem a bérleteket, ám egy alkalommal a Moszkva térre menet - bérletet venni indultam!-, elkapott a kaller az előző nap lejárt bérletemmel, ami mögött ott figyeltek az előző haviak jól láthatóan, a Moszkva előtt egy megállóval megbüntetett, mert ha még bliccelni szándékoztam volna! Na de hagyjuk is, nem veszek mostanság és kész.

   A János kórházi megállóban felszáll egy nő. A táskája rögtön gyanus, az a keresztbe rakós, fekete, többzsebes. Még átvillan az agyamon a felismerés, mikor már fordul is -először ravaszul az ajtó felé fordult, mikor felszállt, mintha csak egy megállót menne-,de már keresi is elő a szemüvegét és a blúza alól kirántja a kaller-zászlót. Fél kézzel már a táskámban vagyok, mikor hozzám lép. Mutatom a jegyem, szabadkozom, hogy az imént szálltam csak fel és elbambultam, de arcomn látszik az eltökéltség: egy kanyit nem fogok fizetni. És úgy látszik, hat rá. Valóban kétségbeesetten törölgettem a homlokom, hogy nem, nem lesz 5000 Ft-ot a büntire, meg itt a jegyem és különben is, nem, nem akarok pluszt fizetni. Megszán és tovább megy, én meg remegő térdekkel, még csak fel sem ocsúdva pillogok,hogy ezt így megúsztam…Welcome (back) szerencsém!

Following

Tumblr